Paideia

Elköltöztünk

2006-12-07T22:11:00.000+01:00

Kedves Olvasó!
Váratlan technikai problémák miatt a blog új webcímre költözött, ahol változatlan formában, de reményeink szerint nagyobb intenzitással folytatjuk a webnaplót. Régebbi bejegyzéseink továbbra is itt olvashatók.

Új címünk:
http://paideianea.blogspot.com

A törvények uralma

2006-06-11T20:53:00.000+02:00

Tanszékvezetőnek lenni - sok egyéb mellett - azért rossz, mert mindig akarnak tőle valamit. És akkor el kell dönteni, hogy igazuk van-e. Kismamák küldöttsége jelenik meg karonülő gyerekekkel, kétségbeesett anyukák telefonálnak, felháborodott ifjak írnak ímélt kedvesük védelmében. Higgyék el, ez nem jó. Ha nincsenek szabályok, mindenki a főnök máját rágja: ha engedékeny, tutyimutyi, ha szigorú, szívtelen bürokrata. Ezért aztán azon vagyok, hogy szabályozzuk a dolgokat, és ragaszkodjunk a szabályokhoz kíméletlenül. Ez volt a bevezetés. A tárgy pedig az, hogy az idén rekordmennyiségű elégtelen született a pedagógiai záródolgozatokra. Ilyen eredmény kizárólag két okból születhetett: vagy plágium miatt, vagy azért, mert a terjedelem nem érte el a megkívánt minimumot. Ezekre ugyanis van szabály: lopni tilos és 30 ezer karakter. És a szabál az szabál akkor is, ha a legkedvesebb hallgatóink szegik meg. Kíváncsiak rá, hogy mit kell még szabályozni? Hát pl. sok teendő van még a záródolgozatokkal kapcsolatban is, de itt van a tanítási gyakorlat és a vezetőtanárok ügye, no és az ezerféle felmentési kérelem. Befejezés: a sok elégtelen, az rossz, de az, hogy nem volt pardon, az jó. Ebbe az irányba kell menni.

De ha már szóba került a plágium, erről is elmélkednék egy kicsit. A hallgatók bepróbálkoznak, az oktatók meg próbálnak résen lenni. Ez eddig rendben van. Mondjuk, ez a világ rendje. Mondjuk, el tudnék képzelni jobb világot is, de mindegy. Ami új, hogy néha mintha nem értenék a hallgatók, hogy mi a baj azzal, hogy nem a saját szövegüket adják le. Van egy témája a dolgozatomnak, mások már nyilván írtak erről, megkeresem, látom, hogy jó, nyilván jó, hiszen ez a szakmája, nem úgy, mint nekem, átveszem szó szerint, mert jó, és odaírom, hogy honnan vettem, mert tisztességes vagyok. Ez tényleg nem plágium, de nem is dolgozat. Az iskolai oktatás ősi célja, hogy megtanítson szövegeket alkotni. És amikor végzős egyetemisták nem értik, hogy mért fontos, hogy a szöveg a sajátunk legyen egy dolgozatban, akkor valami nagyon el van szúrva az oktatásban. Hát igen, mindig erre lyukadunk ki.

Tanszéki blog-ON

2006-06-05T14:36:00.000+02:00

Nemrég még ciki volt mobilt használni nyilvános helyen - most egy webkamera bámul az arcomba, miközben e sorokat írom. Nemrég még Erika írógéppel pötyögtem be filós szemináriumi dolgozataimat - most, a szorgalmi időszak végére 20%-a betelt a 2731 MB-os digitális postafiókomnak. Nemrég még menedzser-kalkulátoromat nyomogattam - most hiperszuper PDÁ-m profi kis monitorán Karinthyt olvasgatok, filmeket nézek, naplót írok. Nemrég a BTK informatika tanára képtelen volt szellemi háztartásomba beépíteni a DOS-t - most saját honlapom szerkesztőfelületére ilyeneket varázsolok: $start = floor (($forum_topic_data ['topic_replies'] + 1 - $forum_topic_data['prev_posts']) / intval ($board_config ['posts_per_page'])) * intval($board_config['posts_per_page']). Nemrég még a linkebb hallgatóknak is ki kellett nyitniuk egy-két könyvet dolgozataik megírásához - mostanra az "ollót" felváltotta az egér és a Shift+Insert. Nemrég még beleolvasztottam a fénymásolóba a rosszul kiválasztott írásvetítő fóliát - most powerpointos diákat lapozgatva, laserpointerrel mutogatok a lelkes hallgatóságnak. Nemrég még floppy-halmokra mentettem a legfontosabb doksikat - most a szélrózsa minden irányába usb-kütyük állnak ki notebookomból. Nemrég csupán a kijelölt fogadóórákon konzultáltam hallgatóimmal - most éjszakába nyúló messenger-chaten próbálom kibogozni mondanivalójukat a monitoromat ellepő szmájliáradatból.

Ide nekem a tanszéki webnaplót!!! :)

light-on-line

2006-06-05T12:30:00.000+02:00

Az Aula oldaláról:

2006. június 4.

Paedeia (paideia-me.blogspot.com)
A Paedeia egyike az egyébként sem túl népes mezőny alvó blogjainak. Önmeghatározása szerint "A Miskolci Egyetem BTK Neveléstudományi Tanszékének közös webnaplója", ami annyiban nem igaz, hogy egyetlen blogger, knauszi hozzászólásai olvashatók csak a lapon. A nick alapján egyértelmű, hogy Knausz Imréről van szó, aki más műfajokkal is próbálkozott és próbálkozik a weben. Korábban szakmai fórumokat indított, manapság honlapja tanúsága szerint a Moodle e-learning környezet használatával is kísérletezik. A közös webnapló koncepciója úgy tűnik nem jött be. A blognak egyértelmű profilja nem alakult ki, ahhoz azonban, hogy egy átfogó oktatásügyi webnapló legyen, túl ritkán érkeztek rá bejegyzések. Néhány valóban érdekes reflexió után (szegregácó, együttnevelés, antiszelekció témákban) 2005. október 22-én egy nyertes pályázatról szóló rövid poszttal hagyta abba a működését a blog - mindmáig.

Jan - Aula

Nyertes pályázat

2005-10-22T21:14:00.000+02:00

Tanszékünk is kiveszi részét a BA-szintű pedagógiai képzés tartalmának kialakításából. A HEFOP 3.3.1. intézkedése keretében meghirdetett pályázaton Karlovitz János Tibor - Torgyik Judittal közösen - megbízást kapott a Multikulturális nevelés c. tárgy tananyagának kidolgozására.

Unschooling

2005-10-15T15:23:00.000+02:00

A Metazin nevű magyar internetes tallózó magazin tegnapi cikke az amerikában népszerű iskolamentes mozgalomra hívja fel a figyelmünket. Tényleg muszáj iskolába járni? Fel lehet úgy nőni, hogy egyáltalán nem voltunk iskolások? A mozgalom hívei szerint igen, sőt ennek kifejezett előnyei vannak. A dolog persze nem egyszerű, de a jelenség olyasmi, amire mindenképpen érdemes figyelni.

Publikáció

2005-10-08T21:26:00.000+02:00

Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum Tudós tanárok - tanár tudósok című sorozatában megjelent Vincze Tamás és Ugrai János könyve Szelényi Ödönről. Részletek a Bevezetésből:

Szelényi Ödön "gazdag, több tudományterületre kiterjedő irodalmi munkássága ámulatba ejti napjaink olvasóját, hiszen az irodalomtudomány, neveléselmélet, neveléstörténet, vallásfilozófia és a pedagógiai módszertan terén is maradandó alkotások születtek a tollából.
...
Tanulmányunkban igyekszünk nemcsak a szűken értelmezett életutat megrajzolni, hanem pályája fontosabb állomásainak hátterét, egy-egy intézmény megalapításának körülményeit, Szelényi konfliktusainak mozgatórugóit, kudarcainak okait is igyekszünk tisztázni. Ezt követően Szelényi tanári működését és annak legfőbb jellemzőit mutatjuk be. Végül tudományos tevékenységét elemezzük."

Előadás Ausztriában

2005-10-08T21:07:00.000+02:00

A müncheni Südost-Institut által szervezett konferencián, amely a Habsburg Monarchia oktatási rendszereiről szólt a "hosszú 19. században" (Seggau, 2005. szeptember 29. - október 1.), Ugrai János tartott német nyelvű előadást a magyar oktatás megkésett és torz fejlődéséről.

V. ONK

2005-10-08T21:02:00.000+02:00

"Miskolci tanárképzés - múlt jelen, jövő" címmel tanszékünk önálló szimpóziummal szerepelt október 6-án az V. Országos Neveléstudományi Konferencián. A műhelyvitán Mihály Ottó, a tanszék alapítója elnökölt, és Golnhofer Erzsébet, az ELTE PPK docense volt az opponens. A következő előadások hangzottak el.

Ugrai János: Hagyományok foltokban: a miskolci tanárképzés gyökerei
Trencsényi László: A miskolci tanárképzés első 10 éve (történeti elemzés)
Duró Andrea: Kutatások az értékelésről
Juhász Orchidea: A mentorképzés tapasztalatai
Knausz Imre: Távoktatási kísérletek a miskolci tanárképzésben
Karlovitz János Tibor: A modell átalakulóban

Antiszelekciós oktatáspolitika?

2005-09-03T11:13:00.000+02:00

Régóta tudjuk, hogy Magyarországon a világ egyik legdurvábban szelektív oktatási rendszere működik. A PISA 2000-vizsgálat óta az is hangot kapott, hogy ez a tény nemzetközi összehasonlításban kedvezőtlenül befolyásolja a magyar tanulók teljesítményét. Hogy a helyzet mégis változatlan, az csak úgy lehetséges, hogy egyik kormányzat sem fontolta meg komolyan egy antiszelekciós oktatáspolitika lehetőségét. Ez mindenekelőtt az általános és középiskolai felvételik korlátozát jelentette volna. A legtöbb, ameddig az oktatáspolitika eddig elment, az általános iskolai felvételiztetés bátortalan tiltása volt, a középiskolai szlekció problémájához azonban eddig senki nem mert hozzányúlni. Lehet, hogy ez most megváltozik? Nem hiszem, de a Népszabadság mai híréből az derül ki, hogy a középiskolai felvételik kérdése legalábbis beszédtémává válik, és ez óriási előrelépés. Szerintem ez az utóbbi hónapok legfontosabb oktatáspolitikai híre. A lap megszólaltat két szakértőt is, akik elleneznék a felvételik korlátozását. Nem túl meglepő módon: mindkét megkérdezett egy elitiskola igazgatója.

Új típusú gyakorlat a krediteseknek

2005-09-03T11:00:00.000+02:00

A jogszabály már régen előírta, és mostantól meg is valósul: a kreditrendszerű képzésben részesülő tanár szakos hallgatóknak a Miskolci Egyetemen is el kell végezniük a 60 órás "önálló pedagógiai gyakorlatot". Nagyon fontos eleme lesz ez a képzésnek: egy nevelési intézményben gyakorlatilag inaskodással, azaz nemcsak megfigyeléssel, hanem segítő munkával kell 60 órát eltölteni minden hallgatónak, aki tanári diplomát akar szerezni. A szakmát - mert szakmáról van szó - csak így lehet megtanulni. Csak úgy, ha látjuk, hogy mások hogyan csinálják, és mi is részt veszünk a folyamatban, a mesterek keze alá dolgozunk. Nagy öröm, hogy egyre több intézmény ismeri föl, hogy ez neki is érdeke, és egyre többen keresik az együttműködés lehetőségét tanszékünkkel. Nemcsak iskolák, hanem a hátrányos helyzetű tanulók előrehaladását segítő tanodák is szerepelnek a sorban, sőt egy büntetés-végrehajtási intézet is, ahol a fiatal rabok egy része középiskolai tanulmányokat folytat.

Tanévnyitó Kavalkád

2005-08-26T23:42:00.000+02:00

Nyíregyházán jártam ma, a megyei pedagógiai intézet által szervezett Tanévnyitó Kavalkádon. Azt találták ki Szabolcsban, hogy nem egy szokványos értekezletet szerveznek az iskolakezdés előtt, hanem egész napos szabadtéri programot, több helyszínnel, malacsütéssel, zenés programokkal, szakmai sátrakkal, egyszóval: tanévnyitó kavalkádot. Több mint 1500 pedagógus vett részt a rendezvényen. Ez azért nem semmi!

Mi az a szegregáció?

2005-07-24T16:09:00.000+02:00

Mikortól beszélhetünk etnikai szegregációról az oktatásban? Csak akkor, ha jogi eszközökkel akadályozzák, hogy a cigány tanulók a fehérekkel egy osztályba járjanak, vagy minden olyan esetben, amikor felismerhetően külön tanulócsoportokba járnak a cigányok és a nem cigányok - bármi is vezetett légyen ehhez az elkülönüléshez? Azt hiszem, erről fog szólni - erről kellene, hogy szóljon - az a próbaper, amelyet az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány indított Miskolc város önkormányzata ellen. Különösen feltűnő ugyanis az iskolai osztályok etnikai homogenitása olyan körülmények között, amikor egyazon intézmény különböző - roma és nem roma - osztályairól van szó. Márpedig néhány miskolci iskola-összevonás ilyen helyzetet eredményezett. Hogy a Fazolába némileg más gyerekek járnak, mint Komlóstetőre, az olyan tény, amely fölött el lehet siklani; de ha a két iskola egyik napról a másikra egyazon intézmény két telephelye lesz, akkor már kezdeni kell valamit ezzel a helyzettel. A fenntartó azzal érvel, hogy bárki jelentkezhet bármelyik iskolába, a keveredésnek, az integrációnak szervezeti akadálya nincs. Kérdés azonban, hogy ez elég-e: ilyen esetben nem írja-e elő a jog, hogy pozitív lépéseket kell tenni az etnikai integráció érdekében. Hát ezért fontos szerintem ez a per, amelynek első tárgyalása augusztus 30-ra várható.

Együtt vagy külön?

2005-07-22T12:58:00.000+02:00

Ismét ez a nagy pedagógiai kérdés, ezúttal a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia állásfoglalása nyomán. Olyan kérdés ez, amely általános pedagógiai értékeket érint, és éppenséggel a pedagógusképzés vonatkozásában is. A püspökök letették a voksukat, de igaztalan volna ezt a kérdést a katolikus egyházra kihegyezni, hiszen nagyon is sokan osztják a tekintélyes testület véleményét. Eszerint az érvelés szerint a leválasztás a megoldás, azaz a gyengébben teljesítő (értsd: a jókat visszafogó) tanulók leválasztása a többiekről. Sokan ugyanis abban hisznek, hogy a tanulók többsége "szellemileg-lelkileg egészséges", azaz pedagógiai szükségleteik átlagosak, normálisak, ők tehát az általános pedagógiai elvek szerint nevelendőek. A többiek számára találták ki a speciális pedagógiákat, mert nekik speciális pedagógiai szükségleteik vannak. Magam inkább abban hiszek, hogy minden ember más, ezért pedagógiai szükségleteik is speciálisak. Mindenkié. A gyengébben teljesítők leválasztása csak hátráltatja ezt a felismerést, mert azt sugallja, hogy a többieknek jó az egyenkoszt, szükségtelen a differenciálás. És a lemaradók közben viselik a bélyeget, hogy ők mások, akik eleve csak kevesebbre képesek. Ez ellen emelt szót a Népszabadságban Loránd Ferenc és Andor Mihály.

Ez a pedagógusképzés központi kérdése is: mire készítjük fel a tanárjelölteket, az "átlagos" tanuló "normális" nevelésére, vagy arra, hogy észlelje a különbségeket az egy osztályba járó tanulók között, és legyen képes tevékenységét ezekhez a különbségekhez igazítani. Ez utóbbi sokkal nagyobb feladat, persze.